Becsüs tanfolyam

A becsüs a programkövetelmény meghatározása szerint a becsüs elsősorban értéktárgyak (bútorok, szőnyegek, ékszerek, dísztárgyak, drágakövek, festmények, grafikák, üvegek, kerámiák-porcelánok, fegyverek, keleti régiségek, ikonok, órák, érmek, pénzérmek, papírpénzek, részvények, kitüntetések, jelvények) készpénzes felvásárlását, bizományba, aukciós értékesítésre történő átvételét és zálogba vételét végzi, aukciós és zálogtevékenységben működik közre. Megállapítja az értéktárgyak típusát, művészeti stílusjegyeit, származását és korát. A képesítés hivatalos angol megnevezése a felnőttképzési államigazgatási szerv nyilvántartásában Appraiser, német megnevezése Gutachter, Sachverständiger. A programkövetelmény szerint a képzésbe érettségi végzettség feltétellel lehet belépni; szakmai előképzettség: nem szükséges; egészségügyi alkalmassági vizsgálat: nem szükséges; szakmai gyakorlat: nem szükséges.

A tevékenység leírása szerint a szakember azonosítja az értéktárgyak anyagát, készítési-díszítési technikáit, alkotóját, egyéb jellemzőit. Az értéktárgyak vizsgálatánál egyszerűbb vizsgálati módszereket alkalmaz, de ismeri a műszeres vizsgálatok módszereit és alkalmazási területeit. A hivatalos nyilvántartás munkaerő-piaci leírása szerint a munkakörben ezek a rendszerek, technológiák és eszközök a meghatározóak: a rendszerváltás után átalakult a régiségkereskedelem, és gombamód szaporodtak a galériák és a gyors hitelt nyújtó zálogházak. A képesítő vizsga feladatai a programkövetelmény szerint ezeket a technológiákat és eszközöket érintik: 2.1 Művészettörténeti korok és főbb stílusjegyeik A bútortörténeti stílusok, a különböző korokra jellemző bútorfajták A bútorkészítéshez felhasznált fafajták A különböző korok bútorkészítési technikái, a bútor felületdíszítési típusai, . szakkifejezések A bútorok készítésével foglalkozó műhelyek, mesterek, jellemző stílusjegye A bútorok kiegészítése, átalakítása, restaurálása Az ergonómia szerepe a lakáskultúra változásában A különböző országokra és korokra jellemző szőnyegfajták (Anatólia, Kaukázus, Irán, Türkmén, Kína, Pakisztán, Afgán, India, Európa) A szőnyegkészítés anyagai, színezési módok (természetes és mesterségek színezékek és felismerésük) A szőnyegkészítés eszközei, technikái Szőnyegekkel, kárpitokkal kapcsolatos szakkifejezések A szőnyegek készítésével foglalkozó műhelyek, mesterek, jellemző stílusjegyek A szőnyegek vizsgálatának szempontjai A szőnyegek értékét befolyásoló tényezők, a szőnyeghibák Másolás, utánérzés, szőnyeghamisítás A különféle bútorok és szőnyegek becsértékének meghatározása 11.2.2.2 Ékszerek, dísztárgyak az egyes művészettörténeti korokban Ékszer és dísztárgy típusok jellemzői Készítési és díszítő technikák Liturgikus rendeltetésű ötvöstárgyak Általános drágakőtudomány: szakkifejezések, fizikai tulajdonságok, csiszolási formák A gyémánt tulajdonságai, minősítése a 4C alapján, összetévesztési lehetőségei A fontosabb színes drágakövek jellemzői Szintetikus kövek, műtermékek, utánzatok tulajdonságai Drágakő-vizsgálati eszközök, műszerek, módszerek Nemesfémek fajtái, ötvözetei, jellemzői, ötvözetszámítás Nemesfém-vizsgálati módszerek Nemesfémek hitelesítése, a fémjelzés története Ékszer- és fémjel-hamisítások módszerei, felismerésük lehetőségei Az ékszerek, dísztárgyak, drágakövek becsértékének meghatározása Az ékszerek, dísztárgyak, drágakövek kereskedelmének sajátosságai 11.2.2.3 Az egyetemes és a magyar festészet korszakai, fejlődéstörténete, a kiemelkedő mesterek és alkotásaik Az egyes festészeti irányzatokat meghatározó festőiskolák, műhelyek, azok legismertebb mesterei és alkotásaik A festészeti műfajok az ábrázolás technikai eszközei Festészeti technikák Grafikák anyagai, különféle tintafajták Száraz grafikai technikák Sokszorosítási eljárások és jellegzetességeik A mesterek jelzései, szignatúrái Másolás, utánérzés, festményhamisítás, grafikai hamisítványok A különféle festmények és grafikák becsértékének meghatározása 11.2.2.4 Az üvegművészet története, fejlődése Az üveggyártás alapanyagai, díszítő technikái Az üveggyártás központjai, mesterei A kerámia-porcelán készítés története, fejlődése A kerámia-porcelán készítés alapanyagai, díszítő technikái A kerámia-porcelán jegyek és azonosításuk módszerei Az ötvösművesség kialakulása, fejlődése Ötvös technikák és díszítő eljárások Nemesfémötvözetek, ötvösjegyek, fémjelek, ónjegyek A fegyverek történeti fejlődése, fajtái, díszítő technikái A keleti régiségek fajtái, jellemző díszítési technikái Órák, mechanikus óraszerkezetek fajtái Az ikonok szerepe, az ikonfestés technikái Az ikonfestészet egyes központjai körül kialakult iskolák jellegzetességei Egyszerűbb vizsgálati módszerek Műtárgyhamisítványok, javítások, átalakítások A különféle műtárgyak becsértékének meghatározása 11.2.2.5 Bevezetés a numizmatikába (alapfogalmak, pénzrendszerek áttekintése, szakirodalom, pénzverési technikák) Klasszikus és hellenisztikus görög, kelta, köztársaságkori pénzverés Kora császárkori pénzverés Késő császárkori pénzverés Koloniális pénzverés Középkor – Magyarország és külföld (A középkori pénzverés kezdete, Árpádkor/dénár- periódus, késő középkor/garas-periódus, 6–16. század) Habsburg-kori Magyarország és külföld (Magyar Királyság/Erdélyi Fejedelemség/tallér-periódus, 16–18. század) XIX. és XX. századi Magyarország és külföld: Érmek tartásfoka, nemzetközi standardok, osztályozás Pénzérmék meghatározása (korszak, típus, tartásfok, ritkaság) Pénzérmék értékelése (aukciós és éremkatalógusok használata, értékelési standardok itthon és külföldön) Pénzérmék átvétele, leírása, éremhatározás Numizmatikai tárgyak (papírpénzek, részvények, kitüntetések, jelvények) leírása, meghatározása katalogizálása Ötvösségtörténet, ötvösművesség kialakulása, fejlődése Ötvös technikák és díszítő eljárások Nemesfémötvözetek, ötvösjegyek, fémjelek, ónjegyek Érmek, pénzérmék, numizmatikai tárgyak egyszerűbb vizsgálati módszerei Numizmatikai hamisítványok, javítások, átalakítások Utánveret, másolat, utánzat A különféle érmek, pénzérmek, numizmatikai tárgyak becsértékének meghatározása 11.2.2.6 Műtárgyak kereskedelmének sajátosságai Kommunikáció a felvevőhelyen Biztonsági, vagyonvédelmi előírások Műtárgyvédelem, védett műtárgyak Vállalkozási formák Fogyasztóvédelem a kereskedelemben A zálog fogalma, a zálog típusai, zálogtevékenység Készpénzes felvásárlás, bizományosi konstrukció, aukciós tevékenység A fogyasztói ár, készpénzes felvásárlási ár, a bizományi átvételi ár, az aukciós kikiáltási ár, és a zálogkölcsön összegének kialakítása Baleset-, munka-, tűz-, áru- és vagyonvédelem a kereskedelmi/zálog egységekben Az alábbi feladattípusok közül legalább 4 jelenjen meg a feladatlapon: Esettanulmány értelmezése: a megadott szempontok szerint, a feladatlap által meghatározott gyakorlatorientált esetismertetéshez kapcsolódóan kell válaszolni a kérdésekre. A programkövetelmény a digitális kompetenciát a Digitális Kompetencia Keretrendszer 3. szintjén várja el.

A KSH FEOR-08 munkaköri jegyzékében a szakképesítés neve szó szerint nem szerepel, ezért FEOR-besorolást itt nem közlünk. A hivatalos nyilvántartás szerint a szakképesítés a(z) Kereskedelem ágazathoz és a Képzési Területek Egységes Osztályozási Rendszerében (KEOR) a 0416 Nagy- és kiskereskedelem területhez tartozik. A szakképesítés munkaerő-piaci relevanciájáról a hivatalos nyilvántartás ezt közli: emellett új konstrukciók jelentek meg az értékesítésben, mint az aukciós házak, az értéktárgyak (bútorok, szőnyegek, ékszerek, dísztárgyak, drágakövek, festmények, grafikák, üvegek, kerámiák-porcelánok, fegyverek, keleti régiségek, ikonok, órák, érmek, pénzérmek, papírpénzek, részvények, kitüntetések, jelvények) másodlagos, harmadlagos értékesítésére. Az értéktárgyak felvásárlása, mint alternatív befektetési lehetőség továbbra is előkelő helyen szerepel a befektetési portfólióban. A programkövetelmény nem nevez meg a munkakör betöltéséhez képesítési követelményt előíró jogszabályt; a képesítő bizonyítvány a szakmai felkészültség államilag elismert igazolása. A programkövetelmény szerinti további feladatok: a jelek, jegyek, jelzések feloldásához jegykönyveket, szignótárat, mintakönyveket, a meghatározásához, minősítéséhez táblázatokat használ. Szakszerűen meg tudja nevezni és le tudja írni az eladásra felkínált értéktárgy ismérveit, állapotát a bizonylatok kitöltéséhez, aukciós katalógus készítéséhez, a hiteles kommunikációhoz. Az értéktárgyakat önállóan meghatározza, felbecsüli az értéküket, és kialakítja az árakat a különféle kereskedelmi ügyletekben.

A képesítő vizsga 2 vizsgatevékenységből áll: írásbeli vizsga („Értéktárgyak (ékszerek, dísztárgyak, drágakövek, festmények, grafikák, bútorok, szőnyegek, üvegek, kerámiák-porcelánok, fegyverek, keleti régiségek, órák, ikonok, érmek, pénzérmek, papírpénzek, részvények, kitüntetések, jelvények) meghatározásához és kereskedelméhez szükséges ismeretek”) 180 perc, 40%; projektfeladat („Értéktárgyak (ékszerek, dísztárgyak, drágakövek, festmények, grafikák, bútorok, szőnyegek, üvegek, kerámiák-porcelánok, fegyverek, keleti régiségek, órák, ikonok, érmek, pénzérmek, papírpénzek, részvények, kitüntetések, jelvények) meghatározása, értékbecslése, felvásárlása/átvétele”) 500 perc, 60%; mindegyik 51%-os teljesítéstől eredményes. A programkövetelmény (azonosító: 04165018) 880 és 1320 óra közötti képzési időt határoz meg; intézményünk ezen belül 880 órában oktat. A megszerezhető képesítés az Európai (EKKR) és a Magyar (MKKR) Képesítési Keretrendszerben 5. szintű, a Digitális Kompetencia Keretrendszerben (DKKR) 3. szintű. A szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény 15. § (2) bekezdése szerint a szakmai képzéshez kapcsolódóan megszerzett képesítő bizonyítvány államilag elismert, önálló végzettségi szintet nem biztosító szakképesítést tanúsít.