Our Blog

A kutatás

A kutatás célja az volt, hogy feltárja a foglalkoztatással kapcsolatba kerülő non-profit szervezetek társadalmi, gazdasági környezetét. Azt vizsgáltuk, hogy a harmadik szektornak milyen szerepe lehet a foglalkoztatás elősegítésében, másrészt a szektornak milyen szerepe van a munkaerőpiac alakításában.

Kérdőíves kutatásunkban kerestük a választ arra, hogyan tudnak megfelelni a mindennapok kihívásainak, hogyan tudják szolgálni a lakossági igényeket. Mintaválasztásunkban törekedtünk arra, hogy a közszolgáltatás területén működő szervezeteket célozzuk meg, illetve azokat, akik tartós munkanélküliek foglalkoztatását segítik elő. Tanácsadó, munkára felkészítő programjaik vannak. Összesen 800 címből válogattunk. 136 sikeres kérdőívet tudtunk végezetül kitölteni.

A legnagyobb nehézséget a címzettek megtalálása okozta. Annak ellenére, hogy a közhasznúsági törvény bevezetése után újra kellett magukat a szervezeteknek regisztráltatni, az 1996 előtti szervezeteket igen nehezen találtuk meg.

A kérdőívek mellett esettanulmányok és fókusz csoportok segítették a kutatáshoz szükséges adatok feltárását. Összehasonlító diagnózis a kutatásban szereplő non-profit szervezetek működését meghatározó egyes területekről

Vizsgálatunkban választ próbáltunk találni arra, mi az ami a szervezetek sikerességét egyes területeken segíti illetve melyek azok a befolyásoló tényezők, amelyek hátráltatják, visszafogják a haladásban őket.

Első lépésben meghatároztuk, melyek azok a tényezők, területek ahol eldől a szervezet sorsa. Az alábbi területeket találták fontosnak a résztvevők az eredmények elérésében:

Folyamatos működés

Forrásteremtés folyamatossága

Nyertes pályázatok

Munkanélküliek eredményes segítése

Termékeknél piaci ár elérése

Szakmai függetlenség

Együttműködés a MMK-kal

Együttműködés az önkormányzatokkal

A szervezetek pénzügyi és infrastrukturális biztonsága

A folyamatos működés elengedhetetlen feltétele az anyagi függetlenség megteremtése megfelelő alaptőkével, melynek kamatai elegendőek a napi működés fenntartására. E nélkül a szervezetek állandó létbizonytalanságban élnek, nagy kockázatot vállalnak azzal, hogy csak külső forrásokra támaszkodhatnak. A működést veszélyezteti az is, hogy anyagi fedezet híján a képzett és tapasztalt munkaerőnek nem tudnak hosszú távú létbiztonságot garantálni.

Az alaptőkén felül rendelkezniük kell olyan mozgatható forrásokkal is, amely a további források megszerzésében alapvető. Ilyen az önerő biztosítása a pályázatok esetén.

Harmadik eleme az anyagi biztonságnak a piaci háttér folyamatos építése.

A források megszerzésének politikájában pedig a többcsatornás finanszírozás elérése, beleértve önkormányzati és munkaügyi forrásokat is. A megfelelő infrastruktúra nélkülözhetetlen a működéshez, de a pénzügyi források megszerzéséhez is.

Stratégiai koncepció és konkrét tervek a fejlődésre

Mind a folyamatos működés biztosításához, mind a piacon maradáshoz elengedhetetlen feltételnek tartják a kérdezettek a hosszú távú stratégia terv kidolgozását, ezen belül üzleti terv és marketing stratégia állandó fejlesztését.  Már csak azért is, mivel a komolyabb pályáztató szervezeteknél /OFA, MMK/ ezek a siker feltételei.

A szakmai függetlenség megteremtésének is a stratégia lehet a bázisa.

Együttműködés, partneri viszony

Az együttműködő partnerek közül elsősorban a MMK és az önkormányzatok továbbá a vállalkozókkal való szoros kapcsolatot emelték ki. Fontosnak tartották még a szakmai szervezetekkel való kapcsolattatást, együttműködést is.

Külön kiemelték az információ kölcsönös áramoltatását a partnerek között és a civil szervezet aktivitását a kapcsolat fenntartásában. Elengedhetetlennek tartották a vállalt feladatok standardizálását , különösen ott, ahol szolgáltatási szerződések kötik őket.

Munkanélküliekkel való együttműködés

Kiemelték a munkanélküliek mobilizálhatóságát, hogy legyen átképezhető, akarjon tenni valamit önmagáért. Az eredményes reintegráció feltételének tartották az utókövetést, a munkába állítást követő képzési ajánlatot, és az egyénre szabott állásajánlatok megteremtését.

Az érdekessége ezeknek az elvárásoknak, hogy azokat a pontokat fogalmazták meg, amelyek érdekében ők dolgoznak. A tartós munkanélküliek esetén éppen a mobilizálhatóság, az egyéni elkötelezettség, az átképzésben való részvétel ütközik nehézségekbe. Piaci integráció

A non-profit keretek közötti termék előállításnál ugyanazok a kritériumok fogalmazódtak meg, mint bármely más piaci szervezet esetén: minőség, mennyiség, folyamatosság, határidők betartása. A saját elvárásaikban a kiszámíthatóság, tervezhetőség fontos szempont volt. Tudniillik a non-profit szervezetek ezen a téren sérülékenyebbek, mint a piaci szervezetek. Nincs tőketartalék, a munkaerő megtartása óriási teher. Lényegében hiányzik a szervezet mögül az az anyagi és humán erőforrások tartaléka, amely a nehezebb időszakon kitartana. Képzettség, képességek, tudás, humánerőforrások

A folyamatos működéshez elengedhetetlen a jól képzett és szakmával rendelkező menedzsment. A munkatársak folyamatos képzése. Piaci ismeretek, marketing, lobbizás tudománya.

Másrészt mindezt jól kell tudni kommunikálni, pályázatok esetén a külső formát megadni az eredményesség feltétele. A tudás mellett fontosnak tartották megemlíteni a kreativitást, a jó ötletek kivitelezhetőségét, ami tudást feltételez. Attitűd

A szervezetek irányításában elengedhetetlen a pozitív szemlélet alkalmazása, az állandó optimizmus, és ahogy néhányan fogalmaztak: a megszállottság.

A kutatási eredmények összefoglalása

A szervezetek működtetésének eredményessége elsősorban a társadalmi beágyazottság függvénye. Ez alatt értjük a helyi társadalom szükségleteinek való megfelelést. Ide beletartozik a piac is, amely befogadja, vagy elutasítja a felkínált termékeket.

A beágyazottság mutatója a helyi hatalommal való kapcsolatok kiépítettsége, konkrét programokban való együttműködés sikeressége. Kiemelten gondolunk itt az önkormányzatokra és munkaügyi központokra.

Harmadik kritikus tényezőként említenénk meg a menedzsment felkészültségét , stabilitását, helyi társadalomban való elfogadottságukat, presztízsüket.

Tehát ennek a három területnek – probléma megoldás a helyi társadalomban, gazdasági és politikai beágyazottság, vezetés – a viszonylag akadálymentes működése dönti el a foglalkoztatási szervezetek fejlődési lehetőségeit, sikerességét.

Társadalmi szükségletek

A civil szervezetek a foglalkoztatás szempontjából kétféle érdek mezőben mozognak, és van egy specifikumuk is. Az, hogy többnyire munkanélküliek hozzák létre a szervezetet vagy legalábbis szerepük van az ilyen típusú szervezetek alapításában. Az első érdek tehát az, hogy a szervezetben aktív munkanélküliek részére ez egy védettséget jelentsen. Kezdetben önsegítő célja van a szervezet létrehozásának, majd a szervezet fejlődésével kikényszeríti, hogy valamilyen támogatott formában, de alkalmazottai legyenek. Ez az érdek azonosság megkönnyíti a szervezet és a benne dolgozók számára azt, hogy a helyi társadalom igényeit vegyék leginkább figyelembe. Hiszen önmaguk szükségleteiből indulnak ki, majd lépnek fel, mint szolgáltató a munkanélküliek illetve olyan szervezetek felé, akik a foglalkoztatás problémáit magukénak érzik. Ezt azért hangsúlyoznám ki, mivel a kutatás tapasztalatai is azt mutatják, hogy nem elég munkaügyi központként vagy önkormányzatként viszonyulni a foglalkoztatás gondjaihoz. Fontos az elkötelezettség, a probléma megoldás iránti érzékenység is. Különben a civil szervezet nem képes egyedül, vállalt feladatát teljesíteni. Sem szakmailag, sem pénzügyileg nem tudnak annyira önállóak lenni, hogy a helyi önkormányzat vagy munkaügyi szervezet támogatása nélkül valósítsák meg programjaikat.

A szélesebb érdekmezőben olyan missziót vállalnak fel, amelyben munkájuk más szervezetekkel összehasonlítva, azok hiányaira épül. Talán egy szép hasonlattal a civil szervezet a foglalkoztatás politika hajszálerein kapcsolódik be a munkába. Pontosan letapogatva azokat a szükségleteket, amelyekre a helyi társadalomnak szüksége van és egyelőre még nem találtak rá általános, állami megoldást.

A civil szervezetek innovatívak: mindig a problémából indulnak ki és arra keresik a megoldást. Nincs szervezeti öncél illetve a szervezet céljait csak akkor képes elérni, ha az a helyi társadalom konszenzusán alapul. Mivel az államtól független szervezetek, így a megoldás módokban nem kell követniük semmilyen korábbi modellt, így pontosan azt a megoldást fogják választani, ami a leghatékonyabb, mind a probléma megoldás, mind a források felhasználása szempontjából.

Másik jellemzőjük a személyre szóló szolgáltatások kialakítása. A munkaügyi szervezetekkel összehasonlítva talán ezt emelték ki a legtöbben a vizsgált szervezetek közül, hogy nem rutin eljárásokat alkalmaznak, hanem egyedileg igényelt segítséget nyújtanak a hozzájuk fordulóknak. A munkanélküli, a rászoruló így nem egy szám, az odafordulók közül, hanem megőrzi egyediségét, személyiségét és a problémáit is a magáénak tudhatja. Itt nincs elutasított kliens, itt mindenkinek tudnak adni valamit: anyagi segítséget, munkát, információt, tanácsadást, kapcsolati háló használatát, stb. Sőt többnyire a civil szervezetek a munkanélküliek családtagjaitól sem tagadják meg a segítséget. Komplex problémakezeléssel találkozhattunk vizsgálatunk során. Piac konformitás

A civil szervezetek két módon kapcsolódnak a piachoz. Egyrészt, mint szolgáltatás nyújtók a munkaerőpiac célcsoportjai részére, másrészt, mint piaci szereplők, akik terméket állítanak elő. Ezeket is két részre bonthatjuk fel: anyagi jellegű termék-előállítók vagy szolgáltatók, másrészt un. „Virtuális termékeket”, modelleket innoválnak.

A célcsoportok részére nyújtott szolgáltatások kereslete kifogyhatatlan. Nem az a különössége a szolgáltatásnak, hogy valami új típusú szolgáltatást adnak, hanem a módja. Természetesen vannak innovációk ezen a területen is, pl. Újra dolgozom program /angol modell adaptációja/, de ennél sokkal fontosabb, hogy a hagyományos szolgáltatásokat – munkaerő-piaci képzés, tanácsadás, stb. – is más keretben, más feltételekkel működtetik. Ha jellemezni akarnánk ezt a modellt, azt mondhatjuk, hogy problémamegoldó módon, kliens szempontú megközelítésben dolgoznak.

Ez a piac azonban eléggé deformálódott. Van elegendő fogyasztó, van kínálat – bizonyos korlátok között, ott, ahol civil szervezet működik a területen – viszont sem a fogyasztó, sem a szolgáltató nem tudja megoldani az örök konfliktust a kapcsolatban, vagyis azt, hogy ki fizeti meg a szolgáltatás árát?

Ettől a konfliktustól nem tud szabadulni a szervezetek többsége. Ezt az állapotot nevezhetjük „piac-köztes” helyzetnek, amikor a szervezetnek meg kell keresni azt a megrendelőt, aki áthidalja a fogyasztó igényei és fizetésképtelensége közötti szakadékot. Többnyire ez a Munkaügyi Központ, a pályáztató szervezet vagy az önkormányzat. A munkaerő-piaci szolgáltatásokért ugyanis a kliensek nem tudnak fizetni, itt egy gondolat erejéig meg kell említeni azt a tipikus útját a szervezeti fejlődésnek, amikor önsegítő szervezetből, először minimális feltételekkel szolgáltató lesz, majd sikeres és eredményes munka felmutatásával támogatott szolgáltató. Végül a munkaerő-piaci szolgáltatások mellé felsorakoznak a bevételt termelő un. virtuális igényekre épülő „termékek” – célzott konferenciák, kiadványok, képzések, szellemi bérmunkák /területfejlesztési intézményeknek, önkormányzatoknak, kisebbségi önkormányzatoknak, pályáztató szervezeteknek/ vagy a legideálisabb esetben maga is foglalkoztató szervezetté válik még mindig támogatott programokból fedezve a kiadások jó részét. Végül a siker csúcspontjának tekinthetjük azt a szintet, amikor már piacra termelő , áru előállító , termelő szervezet lesz. Itt van az a pont ahonnan az üzleti szektorba is vezetnek utak, sőt az a tapasztalatunk a vizsgálat kapcsán, hogy az igazán sikeres civil szervezetekből – arányuk igen alacsony – ezen a szinten KHT vagy KFT jön létre. A feltétel ebben az esetben a menedzsment felkészültsége.

A civil szervezetek vezetéséről

A menedzsment képzettsége, tapasztalatai a szektoron kívül, a kiépült kapcsolatrendszer dönti el, képes-e a szervezet a nagy ugrást megtenni és „eltartottból” produktívvá válni.

Ezt a szintet csak azok a szervezetek érik el, ahol a menedzsment képes stratégiailag gondolkodni, felsőfokú végzettségük mellett tapasztaltak a termelésirányítás, vezetés, piaci üzletmenet területén és rendkívül jó kapcsolatokkal rendelkeznek mind a három szektorban.

A non-profit szektor ismerete, működésmódjának legapróbb részletei az indulásnál jelentenek előnyt. Hogyan tudja a menedzsment a legmesszebb menően kiaknázni a non-profit szervezeti létből adódó előnyöket. Elsősorban gazdasági előnyöket. Itt említenénk meg , mennyire fontos a sikeres szervezeti léthez a nagy pályáztató szervezetekkel való állandó kapcsolatápolás, lobbizás, az ismertség elérése.

Az állami intézményrendszerekkel – önkormányzatokkal, munkaügyi szervezetekkel – való állandó kapcsolattartás tényezővé teszi a szervezetet. „Kéznél van” olyan természetű döntések esetében, amikor eldől, hogy a szervezet integrálódjék a település, a régió, vagy országos szervezeteknél az országos feladatoknak a megoldási eszközrendszerébe. Aktor legyen és ne passzív szemlélője, úgynevezett „eltartottja” az intézményi környezetének. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, milyen fontos „képbe helyezni” magát akkor amikor forrásért, támogatásért folyamodik ezekhez a forrásnyújtókhoz.

Az üzleti szektorral való kommunikáció több szempontból is fontos. Először is a menedzsmentnek rendelkeznie kell az üzleti kultúrához tartozó készségekkel. Nem csak azért, mert az üzleti szektortól is várható támogatás, hanem pontosan a további együttműködés, a piaci kapcsolatok kiépítése miatt elengedhetetlen az azonos nyelv birtoklása, az üzleti gondolkodás elsajátítása.

A kérdezett szervezetek felismerték már a piaci ismeretek, az üzleti tervezés, lobbizás jelentőségét előrejutásuk érdekében.

Partneri viszony kialakítása a szektorok között

A foglalkoztatás területén dolgozó szervezetek együttműködésében a két legfontosabb szereplő az önkormányzat és a munkaügyi szervezetek. A viszony létrejöttének az átláthatóság is fontos feltétele. Munkaügyi Központok

A munkaügyi központok a foglalkoztatási civil szerveztek egyik legfontosabb partnere. Elsősorban azért mert azonos területi egységen, azonos célokért dolgoznak. Második fontos ismérve a kapcsolatnak, hogy a munkaügyi központok a civil szervezeteken keresztül is számos feladatot tudnak, tudnának megoldani. Harmadik kiemelten fontos érdek az együttműködésben a civil szervezetek részéről, hogy céljaikat csak a munkaügyi központokkal egyetértésben, az ő szakmai anyagi támogatásukkal képesek követni.

A fenti három kapcsolati kulcspont jól demonstrálja, hogy a civil szervezeteknek immanens érdeke az együttműködés, míg a munkaügyi központoknak egy bevitt, külső eszköz kiegészítés a civilekkel való együttműködés. Az országos hálózattal rendelkező, a források felett ellenőrzést gyakorló, a szakmai hatalommal teljes mértékben egyedüliként rendelkező munkaügyi központoknak tulajdonképpen nincs kényszere az együttműködésre.

Kutatásunk kapcsán számtalan típusú együttműködéssel találkozhattunk. Azonban a tipikus attitűd a MMK részéről inkább a tartózkodás, a bizalmatlanság, sőt esetenként a nyílt ellenséges viszonyulás volt. Ennek okai között megtalálhatjuk a civil szervezetek oldalán a nemtörődömséget, a kapcsolat ápolásban való járatlanságot, a gazdálkodás felületességét, a szakmai, vezetési színvonal alacsony voltát. Mindezek indokul szolgálnak a MMK részéről a bizalmatlanságra. Különösen ott, ahol a civil szervezet nem tudja teljesíteni a pályázati programban vállalt feladatokat vagy nem tud elszámolni az átadott pénzekkel.

Azonban arra is találtunk példát, ahol a MMK nyíltan vállalta a vetélytárs szerepét a civilekkel programok elindításában. Ahol maga a MMK hozott létre új szervezetet azért, hogy például képzési, tanácsadási feladatokat valakinek átadhasson. Sőt olyan példánk is van az esettanulmányok között, ahol a civilekkel való együttműködés és a szolgáltatások fejlesztésére szánt pénzeket a MMK zárolta, mivel az OFA hasonló programot hirdetett meg. Tehát nemcsak helyi szinten érez a MMK vetélytársakat, de még a munkaügyi területen dolgozó más országos szervezetekkel sem tartja fontosnak az együttműködést.

Kutatásunkból az is világossá vált, hogy a nem hatósági feladatokon kívül a munkaügyi központok feladatait civil szervezetek át tudják vállalni, sőt hatékonyabban és eredményesebben tudják elérni a foglalkoztatás segítését. Éppen ezért látnak bennünk vetélytársat a MMK-ok. Nyilván itt a passzív eszközök azok, melyek a regisztrációhoz és az anyagi jellegű juttatásokhoz kapcsolódnak.

Másrészről az aktív eszközrendszerben szervezeti szinten a civilekkel való együttműködés új energiákat és területeket képes bekapcsolni a megoldások keresésébe.

Sajnos nem mondhatunk el jobb következtetéseket az önkormányzatok és a MMK együttműködéséről sem. Mindhárom szektor kapcsolatrendszerét meghatározzák a vezetői pozíciókban dolgozók nézetei, képzettsége, korábbi tapasztalatai, sőt ezt még politikai szempontok is árnyalják.

Az önkormányzatokkal való együttműködés kevésbé konfliktusos, de nem mondhatnák hogy valóban közösnek érzik a célokat és feladatokat a két szervezetben. Személyi torzsalkodás, korábbi rossz viszony meg is akadályozhatja az egészséges kapcsolat kialakítását.

Mondanunk sem kell mit veszítenek ezzel a munkanélküliek , akik mindebben szenvedő szereplői egy hivatali játéknak.

Nem lenne igaz a kép akkor, ha nem találkoztunk volna olyan kezdeményezésekkel, mint a Komárom-Esztergom Megyei MK kezdeményezése, ahol olyan terület- és gazdaságfejlesztéshez kapcsolódó programokat indítottak el az elmúlt esztendőkben, amely a három szervezeti rendszer együttműködésére építve bővíti a foglalkoztatást, szolgálja a helyi lakosságot a szolgáltatások javításával és mindezt a MMK forrásainak bevonásán kívül más támogatókat megszervezve teszik. Ott ahol felismeri a MMK a hatalomból adódó felelősségét és megfelelő szakmai tudással is párosul ez a hatalom eredményes, példamutató programok képesek létrejönni.

Munkaerő közvetítés, munkaerő kölcsönzés

A non-profit szervezetek az önkormányzattal, munkaügyi közportokkal szinte minden feladatra köthetnek szerződést, kivéve a hatósági feladatokat. Minden közfeladatra, amely a szociális, egészségügyi, oktatási, kulturális, sport, környezetvédelmi, környezetgondozási stb. területeket érinti.

Az első és legcélravezetőbb a munkaerő foglalkoztatása, mint feladat. Számos non-profit szervezet foglalkozik ma már „profi” módon a tartós munkanélkülinek minősített munkaerő foglalkoztatását biztosító közvetítéssel

Az önkormányzatok foglalkoztatási feladatainak átvállalása, mint új feladat. Munkaerő szervezés, közmunkák, közhasznú munkák menedzselése.

Az egyes programoknál a kutatási tapasztalatok szerint mintegy három év kell egy-egy program kifuttatásához, ha ezt túléli a szervezet, akkor már képes a primer piaci körülmények között is megállni a helyét.

A non-profit szervezetek másik nagy előnye, hogy képes a munkaerőt felkészíteni az újbóli munkába állásra, képes megtalálni a személyre szóló feladatokat, munkaköröket.

A munkaerő szűrését, felkészítését, karbantartását, oktatását, piacra juttatását képes elvégezni védett feltételek mellett.

A nagy kérdés itt az, hogy a non-profit szervezetek képesek-e megállni a lábukon a támogatások nélkül – itt a nagy támogatókat értjük – vagy két út előtt állnak. Az egyéni érdekek mentén haladó szervezetnél a támogatások csak egy piaci cég létrehozásának az előkészületei, ahol kaméleon módjára a civil szervezeti lét csak egy vállalkozás kezdete. Mindez nem jelent veszélyt akkor, ha a menedzsment valóban a közösség segítése okán és a fejlődés eredményeként primer piaci szervezeti formára vált át. Sőt az sem baj, ha a vállalkozó megtartva az eredeti célokat – tartós munkanélküliek, betegek, fogyatékosok foglalkoztatása – építi ki saját vállalkozását.

Sajnos a másik út, kissé lejtősebb és a szervezetek szétmorzsolódásához vezet a forrásért való napi harc. Az összeomlás hátterében mindig a menedzsment gyengesége található, gyenge kapcsolati tőke, a stratégia hiánya, a szervezeti vezető és a tagság illetve team közötti szemléletbeli különbség, tőke hiány, tartalékok hiánya, a működtetés költségeinek folyamatos biztosításához szükséges források hiánya.

Ezek a „rákfenéi” a foglalkoztatást is vállaló non-profit szervezeteknek, ahol nagyobb a kockázat, mint bármilyen más munkahelyet teremtő szervezetnél. Mivel itt nemcsak a munkavállalók vannak óriási kockázatnak kitéve, de a kliensek is – idősek, betegek, gyerekek – akik a szolgáltatásokat igénybe veszik.

A Foglalkoztatási Törvény változásával, a regionális politika felerősítésével, az önkormányzatokra háruló kötelezettségekkel a non-profit szervezetek, mint partnerek előnyös lehetőségeket kínálnak mindazoknak, akik a foglalkoztatás, a munkahelyteremtés felelősei.

Európai integráció

A kutatás konklúziója ebben a témakörben az volt, hogy az EU tagsággal kapcsolatosan nem sokat fog változni a helyzete azoknak a munkanélküli célcsoportoknak, amelyekkel a civil szervezetek foglalkoznak. A tartós munkanélküliek helyzete azonos vagy még rosszabb lesz az EU tagság esetén.

Általános félelemként fogalmazódott meg a munkanélküliek számának növekedése, főleg a tartós munkanélküliek körében.

Ugyanakkor azt is várják a civilek a csatlakozástól, hogy a szektor fejlesztése a prioritások közé fog tartozni, éppen a társadalmi feszültségek, a helyi jellegű problémák megoldásában lesz nagyobb szerepük és védettségük is.

A kutatásból azonban az is világossá vált, hogy az EU tagságból adódó feladatokra mindhárom szektor felkészületlen, különösen ami a helyi probléma megoldásra, együttműködésre vonatkozó szemléletet illeti.

A kutatás teljes anyaga hozzáférhető az OFA Országos Foglalkoztatási Közalapítványnál (1037 Budapest, Bokor u. 15-19.)

Zam Maria